"Avégett vagyunk a földön,
hogy egymást megismerjük,
szeressük és ezáltal
boldoguljunk."

(Nyirő József)

Legfrissebbek:



"Legyünk ápolói együtt ennek a hirtelen nőtt csodálatos virágnak,
az erdélyi magyar irodalomnak."
(báró Kemény János, Marosvécs)

Emlékezések



Karácsony

2015. december


Az Erdélyi Csillagok Irodalmi Egyesület
áldott, meghitt ünnepet;
és boldog, örömteli új esztendőt kíván
tagjainak, támogatóinak és mindazoknak,
akik segítik, figyelemmel kísérik működésünket.





Ezzel az írással is szeretnénk emléket állítani az I. világháború hős magyar katonáinak.

Szerb fogság

2016. július 28.

Apai nagyapám (Vedres Ferenc) 23 éves korában esett fogságba az I. világháborúban. Szerbiában egy évig raboskodott, majd a több tízezer, különböző nemzetiségből álló, k.u.k. hadsereghez tartozó, a pestistől harmadjára csökkent fogoly katonatársával megindult a halálmenet útvonalán Albánia felé. A gyalogos menet 500 kilométer volt, mely 1915 októberétől decemberig tartott.

Az utat végig a halál kísérte. Kegyetlenkedés, kivégzések éh- és fagyhalál, megalázás és kilátástalanság.

Tuzlából indultak. Nisen keresztül Propkuplje, Kursumlija, Pritina és Prizren következett, majd Albániában Debar, Elbasan, Pekinje, Kavaja és Valona. (A halálmenet részletes leírása elolvasható Margittai Gábor: Szamár-sziget Szellemkatonái című könyvében.)

Valona városában szállhattak hajóra. A legénységi állomány Karácsony napján érkezett Asinara szigetére. A sziget Szardinia északnyugati részén található. A hajóút során sokan végezték útjukat a tengerben, halak eledeleként. Kolera tizedelte őket, másokkal az éhségtől és tengeribetegségtől legyöngült szervezetük végzett. A szigeten az előzőekhez képest jobb volt a sorsuk, bár az olaszok sem bántak velük kesztyűs kézzel. Nagyapám említette a kagylószedést, melyhez a citrom a szigeten megtermett. A járvány- és egyéb betegségek 15 ezer fogollyal végeztek. Ma az összeszedett csontjaikat egy emlékkápolna őrzi.

Innen a megmaradt 20 ezer fogoly 1916 nyarán hajózott át Korzikára, majd onnan Franciaországba a Marseille melletti fogolytáborba.

Ebben a táborban már betartották a nemzetközi szerződés előírásait, tehát aránylag kultúrált körülmények között éltek, megfelelő ellátással. Nagyapám ekkoriban juthatott egy kis füzethez, melyben versek, színdarab részlet, nevek, városnevek, egyéb feljegyzések szerepelnek. Ebből a füzetből idézem egy versét:

Egy sírra

Kedves öcsém Lajos, lelkem térte hozzád
Fájdalom hű testvér, nem látható orcád
Csata zajban kaptad a végzetes sebet
Haltál hősi halált, megölt a végzeted
Harc mezőkön jártunk, halált arattunk
Véres volt a talaj amerre rohantunk
Pusztított a vasunk, engemet elfogtak
Szerb, Albánián át olasz földre hoztak
Egy év után hallám szomorú végzeted
Elmennék hozzád, de köztünk a tengerek
Nem tudom életemben vissza térhetek-e?
S boldogít-e engem az öröm a béke?
Mindennel végezve pihensz a hant alatt
Örök béke ha jő újra feltámadunk
S ott az új világban ismét találkozunk



Hosszú volt a raboskodás. Csak 1920-ban szabadultak. A feljegyzésekből valószínűsíthető, hogy innen vonattal vitték őket Párizson át a belga Mons városig. Eddig hiányos a napló. Ezután sok helyiségnév szerepel, melyek közül keveset lehet az én térképemen beazonosítani. Vagy túl kicsik a települések, kihaltak, megszűntek vagy más nevet kaptak (hisz volt még egy világháború). A beazonosítható városok a következők: Tournai. Idáig eljuthattak busszal vagy autóval is, vasút nincs. Celles. Idáig jelölt út nincs. Maradt a szekér, melyről nem esik szó a naplóban, illetve a gyaloglás, ami valószínűbb. Dienze. Jelölt út nincs, marad az előző megoldás. Ez a város már közel van Genthez, ahol már lehetett vonatra szállni.

Hogy miért Belgium felé vitték a foglyokat, hisz Luxemburg felé egyszerűbb lett volna a hazautazásuk. Ez a rész külön kutatást igényelne.

Dr. Vedres Ferenc

Trianon

2016. június 4.


Emlékezzünk Trianonra

a Csík Zenekar Trianon Himnuszával











Karácsony

2015. december


Minden kedves Támogatónknak és barátunknak

áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánunk!











Nyergestető, a székely történelem Thermopülai csatája

1849. augusztus 1.






Bővebben....


Gyász - Remény - Emlékezés

2015. június 4.





Trianonra emlékezünk


József Attila és Juhász Gyula versével






Tovább...


Miért szeretem...? - dr. Döme Ottó

2015. április 9.


Petőfi Sándor: A Magyarok Istene

Félre, kislelkűek, akik mostan is még
Kételkedni tudtok a jövő felett,
Kik nem hiszitek, hogy egy erős istenség
Őrzi gondosan a magyar nemzetet!

Él az a magyarok istene, hazánkat
Átölelve tartja atyai keze;
Midőn minket annyi ellenséges század
Ostromolt vak dühhel: ő védelmeze.

Az idők, a népek éktelen viharja
Elfujt volna minket, mint egy porszemet,
De ő szent palástja szárnyát ránk takarta,
S tombolt a vihar, de csak fejünk felett.

Nézzetek belé a történet könyvébe,
Mindenütt meglátni vezérnyomdokát,
Mint a folyóvízen által a nap képe,
Áthuzódik rajta aranyhíd gyanánt.

Igy keresztüléltünk hosszu ezer évet;
Ezer évig azért tartott volna meg,
Hogy most, amidőn már elértük a révet,
Az utósó habok eltemessenek?

Ne gondoljuk ezt, ne káromoljuk őtet,
Mert káromlás, róla ilyet tenni fel,
Nem hogy egy isten, de még ember sem űzhet
Ily gunyos játékot gyermekeivel!

A magyar nemzetnek volt nagy és sok vétke,
S büntetéseit már átszenvedte ő;
De erénye is volt, és jutalmat érte
Még nem nyert... jutalma lesz majd a jövő.

Élni fogsz, hazám, mert élned kell... dicsőség
És boldogság lészen a te életed...
Véget ér már a hétköznapi vesződség,
Várd örömmel a szép derült ünnepet!



Véleményem szerint a művészeteknek – így a költészetnek is - egyszerűen és érthetően kell szólnia az emberekhez. Gondolatokat kell, hogy ébresszen és továbbgondolkodásra késztessen.

Ez a vers a fentieknek tökéletesen megfelel, ugyanakkor súlyos gondolatokat közvetít. A „kislelkűekhez”, a kishitűekhez szól a költő a maga optimizmusával.

A „Magyarok Istene”

segítségével és az emberek önmagukba vetett hitével a nemzet állta a több mint ezer év vérzivatarait és megpróbáltatásait - fennmaradt. Ezen évszázadok története vétkeket is hordozott - de nem többet, mint más nemzeteknél - és nagyon sok dicsőséget mutatott.

Megszolgálta már a nemzet a további viszonylag gondtalan létet.

Most pedig engedtessék meg számomra a már említett továbbgondolkodás.

Isten segítségével bíznunk kell a jövőnkben- bármilyen nehéz is - bíznunk kell önmagunkban és a történelem során a magyar népet már sok nehéz helyzetben átsegítő gondviselésben.

Elődeink is ezt tették, már csak őértük sem tehetünk másként. Ez a történelem a miénk, hibáival, és dicső éveivel együtt. Ápolnunk kell ezen hagyományainkat és átgondolva továbbadni. Továbbadni szülőként, pedagógusként gyermekeinknek, hogy kialakuljon bennük a jövőért szükséges egészséges nemzeti öntudat, magyarságtudat és nemzeti érzés. Az, hogy milyen lesz utódaink élete, ahhoz nemcsak Isten segítségére van szükségünk, hanem tennünk is kell, mert a jövőnk

rajtunk múlik.

Nos… ezért szeretem ezt a jelenben is nagyon aktuális, csodálatosan egyszerű, szép verset. Szeretném a költő szavaival befejezni és átültetni optimizmusát minden hazáját féltő és szerető magyar ember szívébe.

„Élni fogsz hazám, mert élned kell”

(Forrás: HalasMédia)

Költészet napja

2015. április 11.




Köszöntjük a Költészet Napját
a 125 éve született,
erdélyi magyar költő,
Reményik Sándor két versével



Reményik Sándor: A legszebb szó

Testvér, testvérem: ez a legszebb szó a világon.
Ha jól nem tudtam volna régesrég,
Most megtanulhattam a betegágyon.

Testvér, testvérem:
Ez a legszebb szó a világon.
Ahogy kitágul ősi jelentése
És túlnő lassan véren és családon -
De visszatér mint gazdag bujdosó,
Lélekkel hintve meg
S szentelve meg, mi vérszerint való.

Testvér, testvérem:
Ez a legszebb szó a világon.
Mikor így szólhatok valakihez,
S nem a lapos, hűvös szóval: barátom -
Az nekem békességem s boldogságom.

Testvér, testvérem:
Ez a legszebb szó a világon.
Harmat a réten,
Illat a virágon,
Barackvirágszín sejtelem a tájon,
Hogy fakad még rügy minden száraz ágon.

Testvériség:
Nincs szebb szó a világon.
A szabadság s az egyenlőség álma
Elbukott sodró időn, ezer gáton,
A bebizonyult Lehetetlenségen
S a vérrel mocskolt, őrült akaráson.
A forradalom örökségeképen
A Háromságból lobogó fehéren
Egyedül a testvériség maradt,
Omló világok romjai alatt.

Testvériség:
Nincs szebb szó a világon.
S én hinni, hinni vágyom.
Én minden széllel szemben hinni vágyom:
Ez az egy álom nem csalóka álom.
Rend-társ, polgártárs, elvtárs, honfitárs:
Eltűnnek egyszer mind e szólamok
És elvesznek a mélyben.
Parttalan semmiségben.
S egy szó zeng majd csak a világ fölött,
Örök Üdvözlégyképen:
Testvér, testvérem. -

1934. szeptember 26.


Reményik Sándor: Szív

Szív – emberszív.
Csak olyan, mint a másé.
De mégis másnál rokontalanabb.
A végzet jegyese,
s az elhagyottságé.

Szív – magyar szív.
Szív-alakú sziget.
Körülnyaldossa bánat-óceán.
Körültombolja sötét gyűlölet.

Szív – figyeld a rendhagyó verését:
néha szinte eláll.
Aztán jön egy óriási dobbanás
a csillagokig fel,
azért sem a halál!

Szív – árva szív,
hogy fogták két marokra
ezt a szívet vaskesztyűs századok!
Hogy szorították irgalmatlanul!
És íme: mégis, azért is dobog.

Nézd meg ezt a szívet,
immáron teste sincs.
Csak csupa szív, kitépett szív,
de éppen így lett mérhetetlen kincs!

Ha bűne volt:
a testével elmúlt, megsemmisült.
A pusztában önmagára talált
a szegény szív,
s minden vadrózsája megnemesült.

Vedd ma körül áradó szerelemmel
ezt a szent, szív-alakú szigetet!
Magyar szív az,
sokat szenvedett szív :
az én szívem, a te szíved.


Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

2015. április




Barátainknak, segítőinknek és támogatóinknak

kellemes ünnepeket kívánunk

Maróti Dezső tagtársunk locsolkodó verssoraival



Bármíly hamvas is a rózsa
elhervad ha nincs ki locsolja

Szabad-e locsolni?


Locsolkodni jöttem
Széplány locsolóval
Megöntözni téged
Csodás illatokkal

Szabad-e locsolni?


Hogy kellően ünnepeld
húsvét ünnepnapját
Kebledre spiccelem
csók helyett e mannát...

Szabad-e locsolni?


Tovább Maróti Dezső verseihez...





Emlékezzünk a madéfalvi veszedelem hősi halottaira

2015. január 7.








Szilveszter

2014. december


Boldog, irodalmi élményekben bővelkedő,


új esztendőt kíván


az Erdélyi Csillagok Irodalmi Egyesület!

Tovább...


Karácsony

2014. december


Minden kedves Támogatónknak és barátunknak

áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánunk!









Nyirő József: Karácsony a havason

Az erdei szállások népét a derékig érő hó ott nyomta a havaso­kon. Négy-öt szegény család lakott a boronaházakban. Fát vágtak, és gondozták a más jószágát. Kemény, veszedelmes élet ez idefenn, de megszokták. A gyermekek már itt is születtek a rengetegben. Erősek, szívósak az erdei emberek, kik nem félnek a vértől, haláltól.

Tovább...


Az '56-os forradalom emlékére

2014. október 23.






Tovább...




Az aradi vértanúk hagyatéka előtt

2014. október 6.




Juhász Gyula: Arad

Arad, örök magyar gyász szép arája,
Feléd suhan ma sóhajunk, feléd,
ki élsz sötéten és némán az árva
Maros mentén, mely zúg ma gyász-zenét.


Tovább...




Pünkösd

2014. június


„Istenem, mégis milyen fenséges és szép dolog magyarnak lenni
és népem igaz lelkének reve lációjában részesülni,
megismerni a nagy titkot,
ami ezt a nemzetet több mint ezer éve fenntartja…”
(Nyirô József, 1953)

A küzdô és szenvedô, lélekben és bizalomban meggyöngült, a kétségbeesés szélén álló milliók fenséges ünnepe, a megerôsítô Léleknek alászállása puha szárnyakon a sár fölé. Szimbólumoknak is a legszebb, valóságnak pedig meghálálhatatlan isteni adomány. Minden nagynak, minden szépnek erôforrása, az emberi élet leggyönyörûbb perspektíváira mutató hatalmas adomány.

Sohasem volt talán az embernek és az emberiségnek nagyobb szüksége erre a galamberôre, mely a legnagyobb minden erôk között.

Ha a bibliai történet egyszerû, de halhatatlan szavai alapján visszaképzeljük magunkat a szentlélekváró apostolok – gyenge, kálvária rémségeitôl megrázott, de feltámadástól új életre és világszemléletre feleszmélt egyszerû emberek közé –, úgy érezzük, hogy ott várjuk a lelki fölemelkedésnek malasztját és a tüzes nyelvek adományát, mindannyian, mi szerencsétlen emberek, kiket természetfölötti hatalomnak kell fölemelnie, hogy az egész világot elborító halálos légkörben még néhány lélegzetet venni tudjunk.

Az éhezôkbôl, nyomorultakból, jövôtlenekbôl így lesznek a meggyôzôdés és a jobb világok apostolai, kiknek nemcsak a lelke, hanem a rongyai is fénylenek. Az új hit és az új ige-születés mennyei pillanatai így cserélnek át minden egyes embert és változtatják meg a világ színét. Hinni és hirdetni tudjuk most már, hogy a szeretet a békés és alkotó munka, a lelki alapokon épülô, mindenkinek jót akaró kultúra természetfölötti méreteket öltve vallássá kell hogy legyen az egész világon, poklok fenekére taszítva mindazt a pusztítást, aljasságot és nyomort, amelyet démonoktól megszállott politikák loptak be évszázadokon keresztül Isten kertjébe. A tüzes nyelvek pedig, melyekrôl írva vagyon, hogy mindenki megértette, a mai értelmezésben azt jelentik, hogy az érték, a jóság és igazság minden nyelven egy és ugyanazt jelenti, embereket nyelvi és faji különbségek nem választhatnák el, mert az igazság és az ezen alapuló meggyôzôdés halhatatlan. Megalázni kisebbségi és másféle jelzôkkel, népek hivatásait másodrangúvá degradálni nem lehet. A hatalmasok és elnyomottak egyaránt át kell hogy lényegüljenek a pünkösdi galambszárnyak melegében.

A pünkösd ma minden embernek és minden népnek azt jelenti, hogy csak egy erô és egy hatalom van ezen a földön és föld fölött. A ma közénk szálló szép fehér galamb ereje és végtelen szeretete.

Keleti Ujság, 1930. június 9.

Tavaszköszöntő

2014. május




A tavasz csak nekünk regél…

Az alkony puha bársonyára
sátrat von a csendes éj.
Gyere bújj hozzám kedves,
hallgassuk együtt , mit mesél
a selymes ajkú lenge szél.

Tovább...


Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

2014. április




Barátainknak, segítőinknek és támogatóinknak

kellemes ünnepeket kívánunk

Maróti Dezső versével

Tovább...




Március 15.

2014. március 15.




Az

1848/49-es forradalom

emlékezetére

Bővebben....




A székely szabadság napja napja

2014. március 10.




Petőfi Sándor: A székelyek

című versével

emlékezünk a székely mártírokra.

Bővebben....




WASS ALBERTRE EMLÉKEZÜNK

Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő.

Magyarországon csak halála után fedezték fel Wass Albertet, mint az erdélyi magyar irodalom nagy alakját. Egyik leghíresebb könyve a Kard és kasza, amelyben több generáción keresztül tekinti át a magyar történelmet, 1050-től egészen a jelenkorig, a saját, ősi nemzetségének történetén keresztül. Wass Albert 1944-től Németországban, majd 1952-től haláláig az Amerikai Egyesült Államokban élt. Nicolae Ceaușescu elnökségének éveiben Romániában betiltották a könyveit. Műveit Magyarországon a rendszerváltás óta jelentetik meg, korábban itt szinte ismeretlen volt.

Irodalmi munkásságának kritikai feldolgozása ma is folyik. Népszerűsége az 1990-es évek végétől az erdélyi olvasók mellett a magyarországi olvasóközönség körében is folyamatosan növekszik. 2005-ben A Nagy Könyv című magyarországi felmérésben az egyik legkedveltebb magyar írónak bizonyult: A funtineli boszorkány című művét az olvasók a legnépszerűbb 12 magyar regény közé választották, az 50 legnépszerűbb magyar regény között pedig további két műve is szerepel: az Adjátok vissza a hegyeimet! és a Kard és kasza.

Honlapunkon január 8. és február 17. között naponta egy-egy idézettel emlékezünk az erdélyi íróra.

Január 08:
"Valahányszor valaki jót cselekszik ezen a világon: egy (...) pillangó száll föl a levegőbe, s viszi a hírt a Jóistennek."

Január 09:
"Isten békességre teremtette az embert, s nem háborúságra, s mindenkinek megadta a maga helyét, hogy éljen, s mit végezzen. Az Úristen tudja, mit csinál."

Január 10:
"Nem fontos, milyen hibát követ el valaki életében. Az a fontos, hogy vállalja értük a felelősséget."

Január 11:
"Az emberek mind felnőnek egy napon. És mindig a megfelelő pillanatban."

Január 12:
"Nem harcolhatunk valami ellen. Annak semmi értelme. Valamiért kell harcolni."

Január 13:
"Ez a legkülönösebb az emberben... a fontos szavak csak akkor jönnek a nyelvére, amikor már nem tudja őket kimondani."

Január 14:
"Mindenkinek meg kell harcolnia a saját harcát, ha élni akar, ez a természet törvénye."

Január 15:
"Az embereknek hitre van szükségük ahhoz, hogy élni tudjanak. Hinniük kell valamiben, máskülönben elvesztek."

Január 16:
"Ami elmúlt, nem mindig a múlté. Néha messzire kihat a jövőbe."

Január 17:
"Az ember szava nem szél, ami jön és elmegy. (...) Amit az ember mond, az úgy is kell legyen. Nem csuda ez, hanem becsület."

Január 18:
"Ha őseink is elszaladtak volna, valahányszor nehéz idők jöttek, ma üres lenne ez az ország."

Január 19:
"Aki haragot visel a szívében, bárki ellen is, az vesse ki onnan, mert a szívben rejtőzködő harag megmérgezi a lelket, meg a testet."

Január 20:
"Az ember lelke olyan, mint a gyémánt, amit csiszolni kell hosszú időn keresztül, míg teljes fénye és szépsége kitisztul. Kinek ami hibája van, annak a hibának a kijavítása miatt vissza kell jönnie a földre újra meg újra."

Január 21:
"Bölcs elme és békeszerető szív nélkül erő és bátorság bizony keveset ér, s könnyűszerrel szolgálhatja jó helyett a gonoszt."

Január 22:
"A világ tele van olyan dolgokkal, amelyeket nem érthetünk, nem tudhatunk. Ezért nem szabad soha azt mondani valakiről, hogy ez ilyen vagy olyan ember, mert ezt és ezt csinálta. Nem, ezt nem szabad mondani soha. Mert nem lehet tudni, mi mozgatja az embereket. Mi az, ami ide vagy amoda löki... Valami történik, és az egész elfordul erre vagy arra. Az ember sohasem tudhatja, mert amit az ember lát, az semmi. A nagy dolgok úgy történnek, hogy nem láthatja senki más, csak akinek szól."

Január 23:
"Ne keress olyasmit, amit Isten elrejtett a szemed elől. Az ember mindent megtud idejében, és senki sem hal meg korábban egy perccel, avagy későbben egy perccel, mint ahogy az ideje szól. Eredj haza, végezd a dolgodat, s igyekezz tiszta lenni és becsületes, mert azoknak könnyebb a halál."

Január 24:
"Minden embernek van egy útja, amelyiken járnia kell. Nem lehet letérni róla. Az ember azt hiszi, hogy akik egy födél alatt élnek, azoknak útjok is egy. De ez nem így van. Nem a födelen múlik, hanem az utakon. A födél nem tartja össze az utakat, ha azok nem úgy indultak, hogy egymás mellett haladhassanak hosszú ideig."

Január 25:
"Az ember azt hiszi, hogy nagyon okosan elrendezte a sorsot. De a sorsot nem lehet elrendezni. Egyszerre csak jön valami, hirtelen, egy nap, amikor nem is várod, és fölborul minden. Vége. Vége. A sorsot nem lehet elrendezni. A sors rendezi el az embert."

Január 26:
"Gyűlölet tövise nem virágzott még békét soha."

Január 27:
"Tiszteld őseidet, mert rajtok keresztül nyertél életet és örököltél Istent és Hazát."

Január 28:
"Némely ember mérföldeket halad téves irányba, anélkül, hogy elfáradna. Aztán mikor csak néhány lépést kellene tennie, hogy jó ösvényre jusson, akkor sokallja. Hiába, ilyenek vagyunk mi, emberek."

Január 29:
"Minden embernek kell, legyen egy feladata ebben az életben - kötelességen belül, vagy azon felül is talán -, mert különben nem lenne értelme annak, hogy él. Az emberi világ több kell, legyen, mint egy bonyolult szerkezetű gép, melyben minden ember egy fogaskerék szerepét tölti be... Minden embernek kell, legyen egy feladata, egy titkos küldetése, mely Istentől való."

Január 30:
"De hol a cél? Mi a cél? Csak élni? Nap nap után? Megélni ezt és amazt, múlttá változtatni a jelent, jelenné a jövőt, és baktatni, baktatni a napok hátán, amíg egyszer csak elfogynak és... és a semmi, vagy az Isten, vagy akármi egy nagy fekete szivaccsal mindent letöröl, ami volt, s ami történt?"

Január 31:
"Egy tiszta kis lélek meglepett fölismerése: hogy az emberek jók. Hogy mindazon sok rossz mellett, ami a világban történik, az emberek mégis jók. Valahol mélyen bent. Csak éppenhogy ritkán mutatják meg azt, ami ott bent van."

Február 01:
"Sehol annyi virág
és sehol annyi bánat.
Szeresd jobban, Uram,
az én szegény hazámat! "

Február 02:
"Minden baj ebből származik közöttünk ezen a földön, hogy nem értjük meg egymás szavát."

Február 03:
"Ha őseink is elszaladtak volna, valahányszor nehéz idők jöttek, ma üres lenne ez az ország."

Február 04:
"A szeretet ereje mindenekre képes, de a szeretet hiánya képtelenné teszi a legjobb szándékot is."

Február 05:
"Szegények azok, aki nem értek rá örvendeni a napfénynek, a víznek, a levegőnek, a virágoknak, az ételnek."

Február 06:
"A szeretet és a békesség, fiam, a legkisebb kunyhóban is elfér. Nem mindég a nagy házakban élnek boldog emberek."

Február 07:
"Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt."

Február 08:
"Maradnak az igazak és jók
A tiszták és a békességesek.
Erdők, hegyek, tavak és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
"

Február 09:
"Aki haragot visel a szívében, bárki ellen is, az vesse ki onnan, mert a szívben rejtőzködő harag megmérgezi a lelket, meg a testet."

Február 10:
"Talán minden csillag egy szem, ami nézi éjjel a világot, s merthogy elszomorodik erősen attól, amit lát, rásírja ilyenkor a harmatot."

Február 11:
"A győzelmet (...) ne téveszd össze a sikerrel. A felhőnek sikerül magát a nap és a föld közé tolnia. De legyőzte-e vajon a napot ezzel?"

Február 12:
"Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad."

Február 13:
"Az idő takarójába szőtt folyamatosság titkos szálait nem könnyű megtalálni és megmagyarázni. De a lélek titkait mindig a megmagyarázhatatlan őrzi, s érte érdemes megismerni a múltat a jövő kedvéért."

Február 14:
"Az ember lelke olyan, mint a gyémánt, amit csiszolni kell hosszú időn keresztül, míg teljes fénye és szépsége kitisztul. Kinek ami hibája van, annak a hibának a kijavítása miatt vissza kell jönnie a földre újra meg újra."

Február 15:
"Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van."

Február 16:
"Talán egy könyvben vagyok egy betű.
Talán egy szó.
Talán egy költemény.
Mit tudom én.
Csak azt tudom,
hogy nagyon szomorú lehet az a mondat,
mit kiolvas belőlem valaki,
ha letette a tollat."



A magyar kultúra napja

2014. január 22.




A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg
január 22-én. Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések
alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk
évezredes hagyományainknak, gyökereinknek,
nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk
a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.

Bővebben....




ÜNNEPI MEGHITTSÉGGEL

Négy verssel kíván Egyesületünk áldott ünnepeket és meghitt készülődést az adventi időszakban!


Szabolcska Mihály: BETLEHEMBEN

Szikrázó alkonyesti csillagok már
Jelentgették a kora éjet:
Mikor fáradtan Mária és József
Betlehembe megérkezének.

Gazdája a vendégfogadó háznak
Kint állt telt háza kapujába.
S a szállást kérő vándorokat durván
Továbbkergette, meg nem szánta.

Áldott terhével Mária leroskadt,
Ott közelén a vendégháznak...
És megesett a szíve-lelke rajta
Az istállóbeli szolgának!...

- És akkor éjjel nagy, fényes csodákkal
Lőn tele az egész természet...
A vendéglő gazdája kínos-ébren
Gyötrődte át az egész éjet.

Nem bírt aludni. A búsás bevétel
Valahogy a lelkére lázadt.
Hasztalan számolt, nem tudott olvasni
Harminc ezüstpénznél továbbat!

S az istállószolgának akkor éjjel
Csodálatos álmai voltak:
Kárpitjai a kéklő menny-íveknek
A jászolfákig lehajoltak.

A szarufákról fényözön sugárzott...
A négy fal nőtt-nőtt föl az égnek...
- S hajnalra kelve remegő szívében
Még visszhangzik az angyal-ének!

Az istállót fénylő templomnak látja.
- Barmai nagy csendesen állnak -
És látja álmélkodva folytatását
Az éjjeli álomlátásnak...

S míg jönnek a pásztorok és a bölcsek,
Ő a jászol belső végében:
- Maga se tudja mért, csak boldogan ott
Sír, sír, rejtelmes örömében!


Szabolcska Mihály: KARÁCSONYI EMLÉKEK

Ha soha egyébkor
Eszembe se jutna:
Karácsony estéjén
Hazaszállnék mindig
A mi kis falunkba!

Ha soha egyébkor
Rá sem emlékezném:
Karácsony estéjén
A mi kis házunkat
Mindig fölkeresném!

Ha máskor eszembe
Sohsem is jutnának:
Karácsony estéjén
Örökké áldanám,
Az édesapámat,
Az édesanyámat!


Szabolcska Mihály: KARÁCSONYKOR

Legyen az égbolt arca szép, derült,
Csillagokkal kirakva mindenütt.
A hold mosolygva hintse szét sugarát,
Könnyű lepel se', köd se' födje vállát,
Karácsony éjszakáján!

Tiszta legyen, patyolatig lefujt,
Gyémántkavicsaival a tejút,
Üdvözletül az angyaltáboroknak,
Fel és alá kik ezen járni fognak,
Karácsony éjszakáján!

A vándor, hogyha rásötétedett:
Leljen szivélyes, nyájas tűzhelyet.
S ott asztalához becsülvén a gazda,
A legpuhább nyughelyet néki adja,
Karácsony éjszakáján!

Kis házikók, nagy paloták felett,
Közös angyal virrasszon: szeretet!
Legyen nyugodt a nagyok szíve-tája,
- Kitartó a szegények tűzi fája,
Karácsony éjszakáján!

S koldus legyen bár, vagy erős király,
Midőn az álom majd fejére száll:
Az Úr iránt, ki mindnyájunk királya,
Jusson eszébe egy sóhajnyi hála,
Karácsony éjszakáján!

Felejtse a fukar: hogy mije nincs,
A rab: kezén, hogy súlyos a bilincs.
Sehol a messzi, széles föld határán,
Szív: egy se légyen elhagyatva, árván,
Karácsony éjszakáján!

S ha lenne mégis, kinek éberen,
Balzsam sebére sehol sem terem:
Fordulva a szeretet Istenéhez,
Álma legyen legalább boldog, édes,
Karácsony éjszakáján!


Szabolcska Mihály: KARÁCSONY

Szálljatok le, szálljatok!
Betlehemi angyalok!
Özvegy, árva annyi vár ma
Bú-hegesztő balzsamot:
- Szálljatok hát, szálljatok le!
E napon az ég ide
Úgy se lehet messzire!

Szálljatok le, szálljatok,
Betlehemi angyalok!
- Anyja mellett annyi gyermek
Hall ma szépet rólatok...
Istenem, de hány van, akit
Gondviselő hű kezek
Nem ölelnek ma se meg!

Szálljatok le, szálljatok,
Betlehemi angyalok!
Hozzatok a boldogokra
Egy kis enyhe - bánatot,
Hadd lássanak oda is, hol
Karácsonyfa sohse nyit,
Hol ma sincsen enni mit!

Szálljatok le, szálljatok,
Betlehemi anygalok!
Zörgessetek ma este meg
Minden piciny ablakot,
S házikókba, palotákba,
Egy örömet vigyetek:
- Boldog, édes ünnepet!



A MAGYAR NYELV NAPJÁN


Reményik Sándor: AZ IGE

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
És áhitattal ejtsétek a szót,
A nyelv ma néktek végső menedéktek,
A nyelv ma tündérvár és katakomba,
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!

E drága nyelvet porrá ne törjétek,
Ne nyúljon hozzá avatatlanul
Senki: ne szaggassátok szirmait
A rózsafának, mely hóban virul.
Úgy beszéljen ki-ki magyarul,
Mintha imádkozna,
Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!

És aki költő, az legyen király,
És pap és próféta és soha más.
Nem illik daróc főpapi talárhoz,
S királyi nyelvhez koldus-dadogás.

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,
Ki borát issza: Élet borát issza,
Előre néz s csak néha-néha vissza -
S a kelyhet többé nem engedi el!




EMLÉKEZZÜNK HALOTTAINKRA


Nyirő József gondolatai

Régi idők öreg kopjafái alatt alussza álmát az én népem mohos temetőkben vadvirággal takart padmalyos sírokban szép madárszó mellett.

Itt járok közöttük, beszélgetek velük, költögetem őket, mert nem igaz, hogy négy szál hitvány deszkával vége van mindennek. A sorsok nem múlnak el. Minden holttest letett ruha, melybe a gyermek öltözik. A temető a soha ki nem alvó élet álarca csak.

Egy az élet a föld fölött és a föld alatt. Fekete porból piros virág nyílik, eltemetett gyászból új búbánat fakad.

Fölül, alul egyazon féreg őrli az új élet sarát. A süppedt, néma halmok öreg balladáit lenn a kis falvakban tovább is jajgatják. Az eke szarván csak kezet váltottunk .A holddal, nappal, csillagokkal, csudás virágokkal ékesített koporsókkal együtt nem temették el a mi nehéz sorsunkat. A nagy székely ravatal árnyékában élünk.

Semmi sem igaz, csak a temető igaz valóság és nincsen halál, csak átváltozás az élet végtelen körfolyamatában.

Az ember mindössze egy fűszál végéről lehullott hangya, a hangya pedig megelevenedett fekete kenyérmorzsa, a kenyérmorzsa pedig porszem, a porszem pedig az örök titok…….

……ez az írás, múló lélegzetvétel a holtak világbirodalmában.





Nyírő József ravatalánál, 2012. 05. 27., Székelyudvarhely



Készítette: Hollósi-SImon István

Erdélyi Csillagok Irodalmi Egyesület © 2013-2019
Eddig 149913 látták a honlapunkat.

2019. május 25.