"Avégett vagyunk a földön,
hogy egymást megismerjük,
szeressük és ezáltal
boldoguljunk."

(Nyirő József)

Legfrissebbek:



"Legyünk ápolói együtt ennek a hirtelen nőtt csodálatos virágnak,
az erdélyi magyar irodalomnak."
(báró Kemény János, Marosvécs)

Emlékezések



Karácsony

2015. december


Az Erdélyi Csillagok Irodalmi Egyesület
áldott, meghitt ünnepet;
és boldog, örömteli új esztendőt kíván
tagjainak, támogatóinak és mindazoknak,
akik segítik, figyelemmel kísérik működésünket.





Ezzel az írással is szeretnénk emléket állítani az I. világháború hős magyar katonáinak.

Szerb fogság

2016. július 28.

Apai nagyapám (Vedres Ferenc) 23 éves korában esett fogságba az I. világháborúban. Szerbiában egy évig raboskodott, majd a több tízezer, különböző nemzetiségből álló, k.u.k. hadsereghez tartozó, a pestistől harmadjára csökkent fogoly katonatársával megindult a halálmenet útvonalán Albánia felé. A gyalogos menet 500 kilométer volt, mely 1915 októberétől decemberig tartott.

Az utat végig a halál kísérte. Kegyetlenkedés, kivégzések éh- és fagyhalál, megalázás és kilátástalanság.

Tuzlából indultak. Nisen keresztül Propkuplje, Kursumlija, Pritina és Prizren következett, majd Albániában Debar, Elbasan, Pekinje, Kavaja és Valona. (A halálmenet részletes leírása elolvasható Margittai Gábor: Szamár-sziget Szellemkatonái című könyvében.)

Valona városában szállhattak hajóra. A legénységi állomány Karácsony napján érkezett Asinara szigetére. A sziget Szardinia északnyugati részén található. A hajóút során sokan végezték útjukat a tengerben, halak eledeleként. Kolera tizedelte őket, másokkal az éhségtől és tengeribetegségtől legyöngült szervezetük végzett. A szigeten az előzőekhez képest jobb volt a sorsuk, bár az olaszok sem bántak velük kesztyűs kézzel. Nagyapám említette a kagylószedést, melyhez a citrom a szigeten megtermett. A járvány- és egyéb betegségek 15 ezer fogollyal végeztek. Ma az összeszedett csontjaikat egy emlékkápolna őrzi.

Innen a megmaradt 20 ezer fogoly 1916 nyarán hajózott át Korzikára, majd onnan Franciaországba a Marseille melletti fogolytáborba.

Ebben a táborban már betartották a nemzetközi szerződés előírásait, tehát aránylag kultúrált körülmények között éltek, megfelelő ellátással. Nagyapám ekkoriban juthatott egy kis füzethez, melyben versek, színdarab részlet, nevek, városnevek, egyéb feljegyzések szerepelnek. Ebből a füzetből idézem egy versét:

Egy sírra

Kedves öcsém Lajos, lelkem térte hozzád
Fájdalom hű testvér, nem látható orcád
Csata zajban kaptad a végzetes sebet
Haltál hősi halált, megölt a végzeted
Harc mezőkön jártunk, halált arattunk
Véres volt a talaj amerre rohantunk
Pusztított a vasunk, engemet elfogtak
Szerb, Albánián át olasz földre hoztak
Egy év után hallám szomorú végzeted
Elmennék hozzád, de köztünk a tengerek
Nem tudom életemben vissza térhetek-e?
S boldogít-e engem az öröm a béke?
Mindennel végezve pihensz a hant alatt
Örök béke ha jő újra feltámadunk
S ott az új világban ismét találkozunk



Hosszú volt a raboskodás. Csak 1920-ban szabadultak. A feljegyzésekből valószínűsíthető, hogy innen vonattal vitték őket Párizson át a belga Mons városig. Eddig hiányos a napló. Ezután sok helyiségnév szerepel, melyek közül keveset lehet az én térképemen beazonosítani. Vagy túl kicsik a települések, kihaltak, megszűntek vagy más nevet kaptak (hisz volt még egy világháború). A beazonosítható városok a következők: Tournai. Idáig eljuthattak busszal vagy autóval is, vasút nincs. Celles. Idáig jelölt út nincs. Maradt a szekér, melyről nem esik szó a naplóban, illetve a gyaloglás, ami valószínűbb. Dienze. Jelölt út nincs, marad az előző megoldás. Ez a város már közel van Genthez, ahol már lehetett vonatra szállni.

Hogy miért Belgium felé vitték a foglyokat, hisz Luxemburg felé egyszerűbb lett volna a hazautazásuk. Ez a rész külön kutatást igényelne.

Dr. Vedres Ferenc

Trianon

2016. június 4.


Emlékezzünk Trianonra

a Csík Zenekar Trianon Himnuszával











Karácsony

2015. december


Minden kedves Támogatónknak és barátunknak

áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánunk!











Nyergestető, a székely történelem Thermopülai csatája

1849. augusztus 1.






Bővebben....


Gyász - Remény - Emlékezés

2015. június 4.





Trianonra emlékezünk


József Attila és Juhász Gyula versével






Tovább...


Miért szeretem...? - dr. Döme Ottó

2015. április 9.


Petőfi Sándor: A Magyarok Istene

Félre, kislelkűek, akik mostan is még
Kételkedni tudtok a jövő felett,
Kik nem hiszitek, hogy egy erős istenség
Őrzi gondosan a magyar nemzetet!

Él az a magyarok istene, hazánkat
Átölelve tartja atyai keze;
Midőn minket annyi ellenséges század
Ostromolt vak dühhel: ő védelmeze.

Az idők, a népek éktelen viharja
Elfujt volna minket, mint egy porszemet,
De ő szent palástja szárnyát ránk takarta,
S tombolt a vihar, de csak fejünk felett.

Nézzetek belé a történet könyvébe,
Mindenütt meglátni vezérnyomdokát,
Mint a folyóvízen által a nap képe,
Áthuzódik rajta aranyhíd gyanánt.

Igy keresztüléltünk hosszu ezer évet;
Ezer évig azért tartott volna meg,
Hogy most, amidőn már elértük a révet,
Az utósó habok eltemessenek?

Ne gondoljuk ezt, ne káromoljuk őtet,
Mert káromlás, róla ilyet tenni fel,
Nem hogy egy isten, de még ember sem űzhet
Ily gunyos játékot gyermekeivel!

A magyar nemzetnek volt nagy és sok vétke,
S büntetéseit már átszenvedte ő;
De erénye is volt, és jutalmat érte
Még nem nyert... jutalma lesz majd a jövő.

Élni fogsz, hazám, mert élned kell... dicsőség
És boldogság lészen a te életed...
Véget ér már a hétköznapi vesződség,
Várd örömmel a szép derült ünnepet!



Véleményem szerint a művészeteknek – így a költészetnek is - egyszerűen és érthetően kell szólnia az emberekhez. Gondolatokat kell, hogy ébresszen és továbbgondolkodásra késztessen.

Ez a vers a fentieknek tökéletesen megfelel, ugyanakkor súlyos gondolatokat közvetít. A „kislelkűekhez”, a kishitűekhez szól a költő a maga optimizmusával.

A „Magyarok Istene”

segítségével és az emberek önmagukba vetett hitével a nemzet állta a több mint ezer év vérzivatarait és megpróbáltatásait - fennmaradt. Ezen évszázadok története vétkeket is hordozott - de nem többet, mint más nemzeteknél - és nagyon sok dicsőséget mutatott.

Megszolgálta már a nemzet a további viszonylag gondtalan létet.

Most pedig engedtessék meg számomra a már említett továbbgondolkodás.

Isten segítségével bíznunk kell a jövőnkben- bármilyen nehéz is - bíznunk kell önmagunkban és a történelem során a magyar népet már sok nehéz helyzetben átsegítő gondviselésben.

Elődeink is ezt tették, már csak őértük sem tehetünk másként. Ez a történelem a miénk, hibáival, és dicső éveivel együtt. Ápolnunk kell ezen hagyományainkat és átgondolva továbbadni. Továbbadni szülőként, pedagógusként gyermekeinknek, hogy kialakuljon bennük a jövőért szükséges egészséges nemzeti öntudat, magyarságtudat és nemzeti érzés. Az, hogy milyen lesz utódaink élete, ahhoz nemcsak Isten segítségére van szükségünk, hanem tennünk is kell, mert a jövőnk

rajtunk múlik.

Nos… ezért szeretem ezt a jelenben is nagyon aktuális, csodálatosan egyszerű, szép verset. Szeretném a költő szavaival befejezni és átültetni optimizmusát minden hazáját féltő és szerető magyar ember szívébe.

„Élni fogsz hazám, mert élned kell”

(Forrás: HalasMédia)

Költészet napja

2015. április 11.




Köszöntjük a Költészet Napját
a 125 éve született,
erdélyi magyar költő,
Reményik Sándor két versével



Reményik Sándor: A legszebb szó

Testvér, testvérem: ez a legszebb szó a világon.
Ha jól nem tudtam volna régesrég,
Most megtanulhattam a betegágyon.

Testvér, testvérem:
Ez a legszebb szó a világon.
Ahogy kitágul ősi jelentése
És túlnő lassan véren és családon -
De visszatér mint gazdag bujdosó,
Lélekkel hintve meg
S szentelve meg, mi vérszerint való.

Testvér, testvérem:
Ez a legszebb szó a világon.
Mikor így szólhatok valakihez,
S nem a lapos, hűvös szóval: barátom -
Az nekem békességem s boldogságom.

Testvér, testvérem:
Ez a legszebb szó a világon.
Harmat a réten,
Illat a virágon,
Barackvirágszín sejtelem a tájon,
Hogy fakad még rügy minden száraz ágon.

Testvériség:
Nincs szebb szó a világon.
A szabadság s az egyenlőség álma
Elbukott sodró időn, ezer gáton,
A bebizonyult Lehetetlenségen
S a vérrel mocskolt, őrült akaráson.
A forradalom örökségeképen
A Háromságból lobogó fehéren
Egyedül a testvériség maradt,
Omló világok romjai alatt.

Testvériség:
Nincs szebb szó a világon.
S én hinni, hinni vágyom.
Én minden széllel szemben hinni vágyom:
Ez az egy álom nem csalóka álom.
Rend-társ, polgártárs, elvtárs, honfitárs:
Eltűnnek egyszer mind e szólamok
És elvesznek a mélyben.
Parttalan semmiségben.
S egy szó zeng majd csak a világ fölött,
Örök Üdvözlégyképen:
Testvér, testvérem. -

1934. szeptember 26.


Reményik Sándor: Szív

Szív – emberszív.
Csak olyan, mint a másé.
De mégis másnál rokontalanabb.
A végzet jegyese,
s az elhagyottságé.

Szív – magyar szív.
Szív-alakú sziget.
Körülnyaldossa bánat-óceán.
Körültombolja sötét gyűlölet.

Szív – figyeld a rendhagyó verését:
néha szinte eláll.
Aztán jön egy óriási dobbanás
a csillagokig fel,
azért sem a halál!

Szív – árva szív,
hogy fogták két marokra
ezt a szívet vaskesztyűs századok!
Hogy szorították irgalmatlanul!
És íme: mégis, azért is dobog.

Nézd meg ezt a szívet,
immáron teste sincs.
Csak csupa szív, kitépett szív,
de éppen így lett mérhetetlen kincs!

Ha bűne volt:
a testével elmúlt, megsemmisült.
A pusztában önmagára talált
a szegény szív,
s minden vadrózsája megnemesült.

Vedd ma körül áradó szerelemmel
ezt a szent, szív-alakú szigetet!
Magyar szív az,
sokat szenvedett szív :
az én szívem, a te szíved.


Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

2015. április




Barátainknak, segítőinknek és támogatóinknak

kellemes ünnepeket kívánunk

Maróti Dezső tagtársunk locsolkodó verssoraival



Bármíly hamvas is a rózsa
elhervad ha nincs ki locsolja

Szabad-e locsolni?


Locsolkodni jöttem
Széplány locsolóval
Megöntözni téged
Csodás illatokkal

Szabad-e locsolni?


Hogy kellően ünnepeld
húsvét ünnepnapját
Kebledre spiccelem
csók helyett e mannát...

Szabad-e locsolni?


Tovább Maróti Dezső verseihez...





Emlékezzünk a madéfalvi veszedelem hősi halottaira

2015. január 7.








Szilveszter

2014. december


Boldog, irodalmi élményekben bővelkedő,


új esztendőt kíván


az Erdélyi Csillagok Irodalmi Egyesület!

Tovább...


Karácsony

2014. december


Minden kedves Támogatónknak és barátunknak

áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánunk!









Nyirő József: Karácsony a havason

Az erdei szállások népét a derékig érő hó ott nyomta a havaso­kon. Négy-öt szegény család lakott a boronaházakban. Fát vágtak, és gondozták a más jószágát. Kemény, veszedelmes élet ez idefenn, de megszokták. A gyermekek már itt is születtek a rengetegben. Erősek, szívósak az erdei emberek, kik nem félnek a vértől, haláltól.

Tovább...


Az '56-os forradalom emlékére

2014. október 23.






Tovább...




Az aradi vértanúk hagyatéka előtt

2014. október 6.




Juhász Gyula: Arad

Arad, örök magyar gyász szép arája,
Feléd suhan ma sóhajunk, feléd,
ki élsz sötéten és némán az árva
Maros mentén, mely zúg ma gyász-zenét.


Tovább...




Pünkösd

2014. június


„Istenem, mégis milyen fenséges és szép dolog magyarnak lenni
és népem igaz lelkének reve lációjában részesülni,
megismerni a nagy titkot,
ami ezt a nemzetet több mint ezer éve fenntartja…”
(Nyirô József, 1953)

A küzdô és szenvedô, lélekben és bizalomban meggyöngült, a kétségbeesés szélén álló milliók fenséges ünnepe, a megerôsítô Léleknek alászállása puha szárnyakon a sár fölé. Szimbólumoknak is a legszebb, valóságnak pedig meghálálhatatlan isteni adomány. Minden nagynak, minden szépnek erôforrása, az emberi élet leggyönyörûbb perspektíváira mutató hatalmas adomány.

Sohasem volt talán az embernek és az emberiségnek nagyobb szüksége erre a galamberôre, mely a legnagyobb minden erôk között.

Ha a bibliai történet egyszerû, de halhatatlan szavai alapján visszaképzeljük magunkat a szentlélekváró apostolok – gyenge, kálvária rémségeitôl megrázott, de feltámadástól új életre és világszemléletre feleszmélt egyszerû emberek közé –, úgy érezzük, hogy ott várjuk a lelki fölemelkedésnek malasztját és a tüzes nyelvek adományát, mindannyian, mi szerencsétlen emberek, kiket természetfölötti hatalomnak kell fölemelnie, hogy az egész világot elborító halálos légkörben még néhány lélegzetet venni tudjunk.

Az éhezôkbôl, nyomorultakból, jövôtlenekbôl így lesznek a meggyôzôdés és a jobb világok apostolai, kiknek nemcsak a lelke, hanem a rongyai is fénylenek. Az új hit és az új ige-születés mennyei pillanatai így cserélnek át minden egyes embert és változtatják meg a világ színét. Hinni és hirdetni tudjuk most már, hogy a szeretet a békés és alkotó munka, a lelki alapokon épülô, mindenkinek jót akaró kultúra természetfölötti méreteket öltve vallássá kell hogy legyen az egész világon, poklok fenekére taszítva mindazt a pusztítást, aljasságot és nyomort, amelyet démonoktól megszállott politikák loptak be évszázadokon keresztül Isten kertjébe. A tüzes nyelvek pedig, melyekrôl írva vagyon, hogy mindenki megértette, a mai értelmezésben azt jelentik, hogy az érték, a jóság és igazság minden nyelven egy és ugyanazt jelenti, embereket nyelvi és faji különbségek nem választhatnák el, mert az igazság és az ezen alapuló meggyôzôdés halhatatlan. Megalázni kisebbségi és másféle jelzôkkel, népek hivatásait másodrangúvá degradálni nem lehet. A hatalmasok és elnyomottak egyaránt át kell hogy lényegüljenek a pünkösdi galambszárnyak melegében.

A pünkösd ma minden embernek és minden népnek azt jelenti, hogy csak egy erô és egy hatalom van ezen a földön és föld fölött. A ma közénk szálló szép fehér galamb ereje és végtelen szeretete.

Keleti Ujság, 1930. június 9.

Tavaszköszöntő

2014. május




A tavasz csak nekünk regél…

Az alkony puha bársonyára
sátrat von a csendes éj.
Gyere bújj hozzám kedves,
hallgassuk együtt , mit mesél
a selymes ajkú lenge szél.

Tovább...


Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

2014. április




Barátainknak, segítőinknek és támogatóinknak

kellemes ünnepeket kívánunk

Maróti Dezső versével

Tovább...




Március 15.

2014. március 15.




Az

1848/49-es forradalom

emlékezetére

Bővebben....




A székely szabadság napja napja

2014. március 10.




Petőfi Sándor: A székelyek

című versével

emlékezünk a székely mártírokra.

Bővebben....




WASS ALBERTRE EMLÉKEZÜNK

Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő.

Magyarországon csak halála után fedezték fel Wass Albertet, mint az erdélyi magyar irodalom nagy alakját. Egyik leghíresebb könyve a Kard és kasza, amelyben több generáción keresztül tekinti át a magyar történelmet, 1050-től egészen a jelenkorig, a saját, ősi nemzetségének történetén keresztül. Wass Albert 1944-től Németországban, majd 1952-től haláláig az Amerikai Egyesült Államokban élt. Nicolae Ceaușescu elnökségének éveiben Romániában betiltották a könyveit. Műveit Magyarországon a rendszerváltás óta jelentetik meg, korábban itt szinte ismeretlen volt.

Irodalmi munkásságának kritikai feldolgozása ma is folyik. Népszerűsége az 1990-es évek végétől az erdélyi olvasók mellett a magyarországi olvasóközönség körében is folyamatosan növekszik. 2005-ben A Nagy Könyv című magyarországi felmérésben az egyik legkedveltebb magyar írónak bizonyult: A funtineli boszorkány című művét az olvasók a legnépszerűbb 12 magyar regény közé választották, az 50 legnépszerűbb magyar regény között pedig további két műve is szerepel: az Adjátok vissza a hegyeimet! és a Kard és kasza.

Honlapunkon január 8. és február 17. között naponta egy-egy idézettel emlékezünk az erdélyi íróra.