Képes beszámolóink

Irodalmi est

Az Erdélyi Csillagok Irodalmi Egyesület vendége volt Paál Zsolt író-költő, akit dr. Döme Ottó, az egyesület elnöke köszöntött.

Paál Zsolt egy olyan alkotó, aki a kortárs irodalom kánonja ellenében mer szépen írni. Prózájának alakjai nem hétköznapi szörnyetegek, hanem szimplán emberiek; tetteik nem nagy vagy alantas cselekedetek, hanem emberi mivoltukból eredően emberiek. Írásai az emberi érzéseket, kapcsolatokat tükrözik; történetei pedig olyan cselekvések sorozata, melyek mindennapossá válhatnak akár napjainkban is. A szerelem, a háború két nagy témája az emberiségnek. Műveiben ezek válnak dominánssá.

Az irodalmi est folyamán a szerző sokat mesélt fiatalkoráról, arról, hogy mi motiválta őt az írásra, és mi vonzotta, vonzza a francia kultúrához, irodalomhoz és nyelvhez. Munkásságáról is részletesen beszélt.

Első regénye a Napfény a kövek alatt címet viseli, mely Magyarországon játszódik, 1956-ban. Ez a mű nagyon aprólékosan megfesti az 56-os eseményeket is, melybe egy szerelmi szál is beleolvad.

Második műve a Montmartre című kisregény, mely az 1930-as évek Párizsában játszódik. Egy fiatalember útkeresése, szerelmi élete áll a középpontban.

Legutóbb megjelent írása egy novelláskötet, Nosztalgia címmel. Ebben a gyűjteményben a történetek egy része Párizsban, az 1940-es években, másik részük Budapesten-többnyire szintén a 40-es évek arisztokratikus világában - játszódik.

A szerzővel dr. Vojcsek Hajnalka beszélgetett. Az est folyamán Keresztes Evelin a szerző Mióta… című versét szavalta, valamint Temesvári Éva Edith Piaf híres sanzonját adta elő. Mindketten a KSZC Dékáni Árpád Szakgimnáziumának végzős tanulói. Rajtuk kívül Tősmagi Klaudia, a Bibó István Gimnázium diákjai tolmácsolta az író Isten című alkotását.

Az esten fellépett Kerpits Miklós előadóművész is, aki a Nosztalgia című kötet Tenger és napfény novellája részleteit adta elő, valamint az alkotó Ringató című költeményét.

RINGATÓ

Kezem a kezeden -
napfény a tavon,
Magamat benned
megnyugtatom.

Szemed a szememen -
dúsan zöld vadon,
Vagyok a hangsúly
kétkedő szavadon.

Hajadon a fény -
kora tél hava,
Szemem a szemeden -
mélybarna éjszaka.

Kezed a kezemen -
ladik a tavon,
Kezed a kezemen -
elringatom.