"Avégett vagyunk a földön,
hogy egymást megismerjük,
szeressük és ezáltal
boldoguljunk."
(Nyirő József)
Legfrissebbek:
"Avégett vagyunk a földön,
hogy egymást megismerjük,
szeressük és ezáltal
boldoguljunk."
(Nyirő József)
Az idei Hatvani Zoltán Szavalóversenyre
március 7-én került sor
a Művelődési házban.
Az idei Hatvani Zoltán Szavalóversenyre március 7-én került sor a Művelődési házban. A Bibó István Gimnázium és a Halasi Média és Kultúra Nonprofit Kft. közös szervezésében létrejött rendezvényen idén 28 versenyző mutatta meg tehetségét. Egyesületünk több tagja is részt vett az eseményen, egy különdíjat felajánlva.
A rendezvény szervezői több meglepetéssel is készültek a nézők számára – először a kiskunhalasi óvodások szavalóversenyén nyertes gyerekek szerepeltek, ezenkívül a Vári Szabó Szakközépiskola diákjai (Kiss Bernát és Kiri Edit) Buda Ferenc megzenésített versével álltak színpadra.
Az első fordulóban mindenki az általa választott verset mutatta be, majd a legjobb 13-tól hallgatta meg a zsűri a Buda Ferenc: Petőfi utolsó látomása című költeményt.
Az eredményhirdetés előtt Kiri László váris diák fuvolajátéka mellett a versenyzők közösen szavalták el a kötelező verset Moldovan Annabella vezényletével.
A következő eredmények születtek a verseny végén:
1. helyezett: Kovács Viktória (Bibó Gimnázium)
2. helyezett: Vagyon József (Bibó Gimnázium)
3. helyezett: Kócsó Martin (Bibó Gimnázium)
4. helyezett: Kovács Nataniel (Vári Szabó Szakközépiskola)
5. helyezett: Révész Petra (Vári Szabó Szakközépiskola)
6. helyezett: Bárány Olivér (Bibó Gimnázium)
Három különdíj is gazdára lelt:
- A Halasi Média és Kultúra Nonprofit Kft. különdíját Kovács Viktória vehette át.
- Hatvani Zoltán osztálytársainak ajándékát Kovács Nataniel kapta.
- Az Erdélyi Csillagok Irodalmi Egyesület egy Reményik Sándor-kötettel jutalmazta Révész Petrát, aki egy erdélyi költő, Horváth István Tornyot raktam című versét szavalta el. A díjat egyesületünk elnöke, dr. Döme Ottó adta át.
A verseny végén a jelenlevők közül többen kilátogattak a temetőbe, hogy virágot helyezzenek el Hatvani Zoltán, 2008-ban elhunyt előadóművész sírjára.
Künn a jégfogú tél-sárkány havat prüszkölt, zúzmarát szórt.
Bömbölve járt a bükkerdőn; a házak közt vadul táncolt.
Benn duruzsolt a kemence. Halk beszéd közt orsó pergett.
Apó a pucikpadon ült, száraz törökbúzát fejtett.
Mintha-mintha most is látnám széles vállát, kurta nyakát,
nagy, bozontos szemöldökét, éles szemét, kemény arcát.
Lelke, miként az őserdő, melyben nem járt ember lába,
csodálatos ősvilág volt, babonák, mesék világa.
A mező volt iskolája. A természet a mestere.
Könyve a nagy csillagos ég, aranyos betűkkel tele.
Ott ültem a lábainál, mesét mondott, azt hallgattam.
Egy-egy csuszát felém dobott, amiből én tornyot raktam.
Nőtt a torony a csuszákból, keresztbe tett boronásan,
és ahogy nőtt, büszkeségem kezdett nem férni a házban.
Már a mesét sem hallgattam, építettem kábult lázban.
- Már a ház volt a toronyban és nem a torony a házban.
Apó figyelt. Munkám közben nézte, hogy rakom a tornyot,
majd egy csuszát hozzám dobott, és a tornyom összeomlott.
Csuszatornyom omladékán rettenetes dühös lettem.
Meg akartam ölni apót, de csak lassan sírni kezdtem.
Büszkeségem ott hevert a csuszák alatt összetörve.
Megdermedten vártam, hogy most: bár a világ összedőlne!
Nagyapám az ölébe vett, megcsókolta homlokomat.
„Hadd el, ne sírj, kisunokám, ne bánd a csuszatornyodat.
Telhetetlen vágyaidból építsz te még nagyobbat is,
és a sors egy legyintéssel így ledönti azokat is.
Mint Apóé: építéssel telik el az egész élet,
de hogy tornyod betetőzd, azt te soha el nem éred.
Nem, mert bár az égig érjen: vágyaink még feljebb hágnak,
s tetőtlen tornyokból hullunk ölébe a zord halálnak.
Látod, a csuszák megvannak: újra lehet megint rakni.
Amit nem kezdhetsz el újra, csak azt szabad megsiratni!”
- A tűzön egy nyers faág sírt. Az eszterhán jégcsap lógott.
Apó mesélt, én hallgattam, s újra felraktam a tornyot.
(1942)
|
Erdélyi Csillagok Irodalmi Egyesület © 2013-2024 |
|
| Eddig 274637 látták a honlapunkat. | ||
2024. szeptember 11.
1961. szeptember 11., 63 éve:
Budapesten elhunyt Szántó György.
