"Avégett vagyunk a földön,
hogy egymást megismerjük,
szeressük és ezáltal
boldoguljunk."

(Nyirő József)

Legfrissebbek:



"Legyünk ápolói együtt ennek a hirtelen nőtt csodálatos virágnak,
az erdélyi magyar irodalomnak."
(báró Kemény János, Marosvécs)

Képes beszámolóink


2017. július 28. - Emlékezzünk az első világháború hősi halottaira

Kiskunhalas



Emlékezzünk

az első világháború

hősi halottaira







Részvétel a városi megemlékezésen…

Kiskunhalas városa immár több éve megemlékezik az I. világháborúban elesett hősökre július 28-án, a háború kitörésének napján.

Idén Dr. Döme Ottó Elnök Úr tartott beszédet:

Tisztelettel köszöntök Mindenkit!

Köszönöm, hogy ezen a nyári napon eljöttek és az emlékezést választották.


A XIX. és XX. század fordulóján a világ egyes országainak gazdasági fejlődése, a saját piac kinövése, a gazdasági, politikai és területi terjeszkedés felvetette a világ újrafelosztásának igényét. Politikai és katonai tömbök alakultak, háborús konfliktusok-a marokkói válságok,a balkáni háborúk- vetítették előre egy nagy világégés közeledtét. Csupán egy kis szikra , rendkívüli esemény kellett ahhoz, hogy elinduljon egy – a világ számára- szörnyű, visszafordíthatatlan eseménysorozat, mely megváltoztatta a történelem teljes további folyamatát, hatásait ma is és mindig érezni fogjuk.


1914. június 28-án a véletlenek sorozatának bekövetkezésével merényletet követtek el Ferenc Ferdinánd és felesége ellen.


Ha az aznapi első merényletkísérlet másképpen alakul,
ha nem változtatnak útvonalat,
ha az autó az útvonal változtatás tényét felismerve nem áll meg,
ha… és….ha, de mivel a történelemben a „ha „ szó felvetése értelmetlen, ezen kár gondolkodni.

A halálos merénylet helyszínen történő osztrák nyomozására kérték fel Szerbiát, de ők a belügyekbe való beavatkozásra hivatkozva, ehhez nem járultak hozzá. Július 28-án lejárt az adott határidő és már aznap a Monarchia hadat üzent Szerbiának. Ezzel elkezdődött a „nagy” háború.


Ezt a hadüzenetet az évben és később hadüzenetek sora követte a katonai tömböknek megfelelően. A világháború kitörésekor az Antant, Francia és Oroszországból, valamint a Balkánról egy időben végrehajtott támadással kívánták összeroppantani a Monarchiát és Németországot. Ez a terv akkor sem változott, amikor az antant oldalán 1915-ben Olaszország, 1916-ban pedig Románia is belépett a háborúba.


Az így minden oldalról megtámadott Ausztria-Magyarország és Németország védelemre szorítkozott, nem lemondva a támadásról sem. A terv az volt, hogy az első támadást Franciaország ellen kell indítani, mert a háború megindításának pillanatában ez volt a legerősebb és legveszedelmesebb ellenfél. Az orosz fegyveres erő ugyan létszámában nagyobb volt, de azért tervezték a támadó hadműveleteket későbbi időpontban, mert az orosz birodalom roppant kiterjedésű területén szétszórtan elhelyezkedő seregtesteknek a német és az osztrák-magyar határ hosszában való összevonásához sok idő kellett. A Központi hatalmak tehát nyugaton támadtak, még keleten Oroszország ellen és a Balkánon, egyelőre a védelemhez folyamodtak. Amikor Olaszország és Románia hadba lépése után a Központi hatalmak mindenütt állásháborúra kényszerültek, teljes hadszínterük roppant nagy ostromlott várhoz lett hasonló. Kitöréseikkel elsősorban olyan területek elhódítására törekedtek, amelyeken a megélhetéshez és a hadviseléshez szükséges termőföldek, nyersanyagok és ipari vállalatok birtokába juthattak.


Nagyon röviden tekintsük át az 1914-18-ig terjedő időszak történéseit

1914-ben
A Monarchia a Balkánon kisebb haderővel még a keleti hadszíntéren fegyveres erőinek nagy részével vonult fel A Balkánon ez az időszak sajnos nagy temetője lett a magyarságnak A keleti, orosz hadszíntéren állásharcok kezdődtek

1915-ben
A Monarchia részt vett a lengyelországi hadjáratban Ujjászervezett csapataival a Balkánon a németekkel karöltve meghódította Szerbiát és Montenegrót Az olasz hadszíntéren megkezdődtek az isonzói csaták, ahol vitézül visszaverték a támadó olaszokat Májusban a Monarchia flottája is kilépett a tétlenségből és olasz tengeri kikötőket bombáztak. Ebben tűnt ki a Horthy Miklós által vezetett NOVARA nevű cirkáló

1916-ban
Egymást érték a hadműveletek, az orosz és olasz hadszíntéren, a Balkánon valamint Távol-Keleten. A NOVARA tovább folytatta a harcokban való részvételét.

1917-ben
Állásháború jellemezte az orosz és a balkáni hadszíntereket. Ázsiában, Palesztinában az osztrák-magyar ütegek mindenütt kitűntek vitézségükkel

1918-ban
A keleti hadszíntéren megkötötték a breszt-litovszki és a bukaresti békét. Az olasz hadszíntéren a monarchia fegyveres ereje teljesen összeomlott,ugyanígy a palesztinai arcvonal is. A Franciaországba - a németek megsegítésére – kiküldött ütegek és gyaloghadosztályok a németek visszavonulása után hazatértek.


Emlékeznünk kell! Hosszan lehetne sorolni a magyar csapattestek hősi helytállását

  • a PRZEMYSL várának védelmében
  • a montellói
  • a limanova–lapanovi
  • az isonzói csatákban
  • a 82. székely gyalogezred harcaiban,

hogy csak a legemlékezetesebbeket említsem.


A történelem nagy eseményeit és főleg a háborúkat a tények alapján kell megítélni, ez az utókor és főleg a történészek feladata. A vélemények eltérhetnek egymástól. Egyben viszont minden magyar embernek –véleményem szerint- egyet kell értenie. Ez , pedig a magyar katona megítélése! Az 1914 derekától 1918 végéig terjedő nagy háború igazán világháború volt, sok ország nagy megpróbáltatása. Ebben a magyar nemzet mérhetetlen áldozatokat hozott. Ezer évre terjedő európai múltja folyamán sohasem volt ilyen nagyarányú , életre-halálra szóló döntő küzdelme. Mert nemcsak a katonának kellett vérezni fegyverrel a kezében, hanem az otthon maradottaknak is át kellett szenvedni a háború szörnyű nélkülözéseit.


Kint a csatatereken a katonáknak át kellett élni ennek a nagy háborúnak azon sajátosságait , melyek először jelentek meg a hadviselések folyamán- az eddig nem ismert technikai csodákat. Az ágyúóriásokat, melyek tonnányi súlyú lövedékeket továbbítottak 15km távolságra, 5,5 millió puskából kilőtt gyalogsági lövedék energiájával. Gépfegyvereket , roppant súlyú bombákkal felszerelt repülőgépeket, tankokat, mérgező és fojtó gázokat,valamint az állásháborúban az Európában kialakult 2800 km védvonal sajátosságait.


Ebben a rettenetes harcban- mint mindig, dicsőséges 1000 éve alatt –a magyar katona vitézül küzdött a világ minden táján- tengeren, szárazföldön és levegőben. Eljutott olyan helyekre , ahol azelőtt , az ezer év folyamán sohasem járt. Szilárdan állott azokban a csatákban, amelyek heteken, hónapokon át tartottak. A szabad ég alatt hónapokon át eltűrte a szélsőséges időjárást, a mocsarakban is, étlen-szomjan, napokon át, néha mezítláb járt a hegyek gleccserein, verejtékezve taposta a Sínai- félsziget , Palesztina és Perzsia homok pusztáit és bámulatra méltó módon , összeszorított fogakkal szenvedett az évekre terjedő hadifogságban. A Magyar Szent Korona országainak területéről a világháború folyamán több mint 3 millió ember vonult be katonai szolgálattételre. A fegyveres erőkhöz került magyarok minden fegyvernemnél szolgáltak.


Szólni kell még a már említett hadifogságról. A hadifogságba esett magyar katonák- ezek a szerencsétlen magyarok – bátor magatartásuk révén , részben önhibájukon kívül a hadiszerencse forgandósága , a rosszul végződő hadműveletek, rossz magasabb rendű vezetés miatt jutottak ellenségeink kezére, akik sok esetben sárba tiporták a nemzetközi egyezményeket, arcul ütötték az emberiességet és lovagiasságot, mert barbár módon a védteleneken töltötték ki bosszújukat. Fogságba esett katonáink élete olyan megdöbbentő volt, melynek elviselésében rendkívüli nagy emberi és katonai erényekre volt szükség. Ők vitézek voltak a szó szoros értelmében! Nemritkán halljuk, hogy csakis a magyar nemzeti felkelésekben résztvevő katonák tekinthetők vérbeli magyaroknak ,a többiek, mint a Monarchia katonái- idegen kenyéren élő zsoldosok voltak. Meggyőződésem viszont, hogy a magyar katona bárhova vetette is a sors , bátorságával, viselkedésével mindenkor megmaradt magyarnak. Így a császári és királyi közös hadseregbe került magyar katona a magyar nemzet fia volt és benne az évezredes magyar vitézség tovább élt. Történelmünk sorsfordító eseményeinek felidézésekor egy felszólító módba tett szót használjunk, ez kell hogy irányítsa a múltat megbecsülő jelent. Ez a szó- emlékezzünk!!


Emlékezzünk azokra, akik a becsület nevében harcoltak és estek el!


Emlékezzünk a hadifogságba kerültekre!


Emlékezzünk a hátországiak megpróbáltatásaira!


Béke és emlékezet kísérje útjukat!


Emlékezzünk a magyar katonára!


Egy nagyon szép példa arra, hogy azok, akik az életben ellenfelek voltak,a halálban békésen megférnek egymással. Adja a Mindenható, hogy örökké hirdesse a magyar katonák hősiességét az olaszok által a MONTE SAN MICHELÉN felállított emlékoszlop felirata: „ Ezen a csúcson testvériesültek a halálban az olaszok és magyarok , akik az életben hű kötelességteljesítéssel harcoltak.” Vitéz József királyi herceg, tábornagy, egykori hadsereg parancsnok gondolataival zárnám a megemlékezést


„ Tanúságot teszek én is a magyar katona páratlan vitézsége mellett, hiszen ezer meg ezer oly csodálatos hőstettét láttam saját szemeimmel, amire csakis a magyar képes. Maradjon örökre büszkeségünk a vitéz magyar katona, legyen továbbra is legnagyobb erőnk annak hősies, minden áldozatra kész hazafisága.”




Köszönöm, hogy meghallgattak, és köszönöm azt is, hogy Önökkel együtt emlékezhettem!





Fényképek: Hollósi-Simon István








 
Erdélyi Csillagok Irodalmi Egyesület © 2013-2021 - Bejelentkezés
Eddig 199480 látták a honlapunkat.

2021. október 23.

1930. október 23., 91 éve:
Először adták át a Corvin-láncot és a Corvin-koszorút.

1966. október 23., 55 éve:
Bukarestben elhunyt Pakocs Károly.

***