"Avégett vagyunk a földön,
hogy egymást megismerjük,
szeressük és ezáltal
boldoguljunk."

(Nyirő József)

Legfrissebbek:



"Legyünk ápolói együtt ennek a hirtelen nőtt csodálatos virágnak,
az erdélyi magyar irodalomnak."
(báró Kemény János, Marosvécs)

Képes beszámolóink


2016. október 13. - Lapozgató / Kultúrkép (Halas TV))

Kiskunhalas




Dr. Döme Ottó Elnök Úr

egyik kedves könyvét mutatja be







(10:00 perctől kezdődően)

Hit, család és magyarságtudat

Úgy vélem, kétféle pedagógus létezik. Az egyik, aki reggelente megszokásból, unott arccal lép be az iskolakapun, a tanteremben leadja a kötelező tananyagot, majd hazamegy, hogy másnap minden kezdődjön elölről. Vannak azonban, akik valóban hivatásnak tekintik a tanári pályát, és mindent megtesznek azért, hogy szakmai tudásuk legjavát átadva fejlesszék diákjaik képességeit. Az utóbbi kategóriában tartozik a II. Rákóczi Ferenc Katolikus Szakközépiskola és Gimnázium egykori pedagógusa, Dr. Döme Ottó. Most, hogy már több éve nyugdíjas, arra kértem tekintsen egy kicsit a múltba, s meséljen életéről, valamint a diákok körében eltöltött éveiről. A tanár úr saját otthonában fogadott. A házba lépve, kissé elcsodálkozhat az, aki először jár itt vendégségben. Precíz, rendezett, majdhogynem múzeumok termeihez hasonlító szobák, könyvespolcok, gyűjtemények mindenhol. Az egyik falon családi fényképek, az ősöktől egészen napjainkig, a másikon az „Aradi 13” portréja díszeleg. A beszélgetés során mindent megértek ezekkel kapcsolatban.

- Életem minden eseménye három dolog köré épül. A HIT – egyszerűen nem tudnék úgy élni, hogy ne higgyek valamiben. A CSALÁD – ez most is, és mindenkor a középpontban állt, azt hiszem egy ember életében ettől nem szabad fontosabb dolognak lennie. A MAGYARSÁGTUDAT is meghatározó lételeme az életemnek, ennek büszkén vállalása nagyon fontos számomra. És ezt a magyarságot nem öncélú dolognak fogtuk fel, ez adott erőt nekünk a mindennapok során. unokákkal

„A család igyekezett mindig a köz javára tenni”

- A családom egy nagyon ősi família, egészen az 1300-as évekig tudtuk visszavezetni a családfánkat. Érdekes, mert sok olyan személyről is kiderült, hogy a családom tagja, akik közismertek, akár TV-ben is láthatjuk őket. Van, akire nagyon büszke vagyok, de olyan is akad, akit szégyellek. A család igyekezett mindig a köz javára tenni, leginkább ez jellemezte a felmenőimet. Nagyapámra emlékszem jól, Ő orvos volt egy kis faluban. Soha nem fogadott el a betegeitől pénzt, akár a legnagyobb télben is kiment gyalog vagy szánkóval, ha szükség volt rá. Úgy érzem, hogy ezt a segíteni akarást tőle örököltem. Édesapám katonatiszt volt a Horthy hadseregben, később pedagógus lett, 80 éves korában még tanított. A család sok erőt ad, s mindig úgy érzem, mintha az ősök itt lennének most is körülöttem.

A szoba egyik sarkában egy szépen díszített faláda áll. Ránézve sejthető, hogy nem hétköznapi dísztárgyról van szó.

- Az Ottó név öröklődik a családunkban. Édesapám, én, a fiam és most már az unokám is ezt a nevet viseli. Ebben a ládában azok a tárgyak találhatók, melyeket édesapám használt a mindennapok során. Reményeim szerint egyszer majd az én kedvenc dolgaim is belekerülnek, s így idővel minden Döme Ottó hagyatéka ebben a ládában lesz együtt. Jó érzés kinyitni, hisz a benne lévő tárgyak mindegyike egy-egy fontos emléket őriz.

„A kudarc végigkísérte életem”

- Világéletemben orvos szerettem volna lenni. Baján végeztem a középiskolát, utána az orvosira többször is jelentkeztem. Minden alkalommal egy bizottság ült velem szemben, ahol jelen volt az egyetemi párttitkár is. Az első kérdést mindig Ő tette fel: Mi volt az édesapja foglalkozása a háború előtt? Utána kérdezhettek akárhány felvételi kérdést, én tudtam, már az első percben eldőlt, hogy nem vesznek fel. Ez a kudarc végigkísérte egész életem, de elhatároztam, hogy ha az ember szakmailag felkészül, viheti valamire.

A pályafutás kezdete

- Teljesen véletlenül kerültem a mezőgazdasági pályára. Felvételiztem ide Halasra, a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumba. Ezt követően az agráregyetemet is elvégeztem, majd megszereztem a doktori címet. Kevés munkahelyem volt az elmúlt 40 évben. Az egyik jelentős a Bácsalmási Állami Gazdaság. A ’70-es években kialakítottunk ott egy olyan napraforgó termesztési technikát, amit bátran el lehetett adni a világ bármely pontjára Franciaországtól Jamaicáig. Szakmai tudásunkat megbecsülték, hagytak minket dolgozni.

„Örömmel segítek bármiben”

- 1996-ban jöttem tanítani a II. Rákóczi-szakközépiskolába. Pár év után sikerült kialakítanom egy sajátos pedagógiai módszert. Ennek egyik legfontosabb eleme a SZERETET volt. Számomra elképzelhetetlen lenne úgy a tanítás, hogy ne adnám bele szívem, lelkem. S ez megtérül. Nem múlik el úgy hét, hogy egy-egy volt diákom ne hívna fel, megkérdezni, hogy vagyok. Ha segítségre van szükségük egyetemi dolgozathoz vagy beadandó feladathoz, keresnek, s én örömmel segítek bármiben.

„Azért vagyunk a Földön, hogy egymást szeressük, és ez által boldoguljunk.”

- Bár reál pályára mentem, bennem dolgozik egy nagyon erős humán beállítottság. Irodalmi és történelmi ismereteimet igyekszem a mai napig is fejleszteni. Nagyapám az erdélyi irodalom rajongója volt. Ha volt egy kis spórolt pénze, könyveket vett, s talán innen ered az én irodalom iránti szeretetem is. Nyirő József munkásságát több mint 40 éve követem figyelemmel. Az volt minden vágyam, hogy életem során valamikor találkozhassak egy Nyirő-családtaggal. Végül sikerült unokahúgával, Judittal felvennem a kapcsolatot, azóta többször is járt már itt, Kiskunhalason.

„Ettől szebb zárásra nincs szüksége egy pedagógusi pályának”

- Nagyon büszke vagyok a diákjaimmal elért eredményekre. Amióta bevezették az emeltszintű érettségire a mezőgazdasági ismereteket, folyamatosan országos versenyekre jártunk. Minden évben volt dobogós helyet elért diákom. 2010-ben, nyugdíjba vonulásom évében jött el az, amire mindig vágytam titkon, országos első helyezett lett az egyik tanítványom. Azt hiszem, ettől szebb zárásra nincs szüksége egy pedagógusi pályának.

A beszélgetés végén azt kértem Döme Ottótól, üzenjen egy számára kedves Nyirő-idézettel lapunk olvasóinak. A tanár úr szinte gondolkodás nélkül a következőt mondta:

„A ma nem a hajlongóké, de az egyenesderekú, égrenéző magyaroké”

Szőri Attila

Forrás: http://www.halasmedia.hu/index.php/online-hirek/a-het-arc/16287-hit-csalad-es-magyarsagtudat

 
Erdélyi Csillagok Irodalmi Egyesület © 2013-2021 - Bejelentkezés
Eddig 199418 látták a honlapunkat.

2021. október 23.

1930. október 23., 91 éve:
Először adták át a Corvin-láncot és a Corvin-koszorút.

1966. október 23., 55 éve:
Bukarestben elhunyt Pakocs Károly.

***