"Avégett vagyunk a földön,
hogy egymást megismerjük,
szeressük és ezáltal
boldoguljunk."

(Nyirő József)

Legfrissebbek:



"Legyünk ápolói együtt ennek a hirtelen nőtt csodálatos virágnak,
az erdélyi magyar irodalomnak."
(báró Kemény János, Marosvécs)

Képes beszámolóink


2015. május 13. - Makkai Sándor születésnapján




Makkai Sándor, az Erdélyi Helikon írójának tiszteletére,
születésének 125. évfordulóján
virágot helyeztünk el
az Erdélyi Csillagok Fájánál
2015. május 13-án.




Az Erdélyi Csillagok Irodalmi Egyesület tagjai május 13-án szerdán a 125 éve született Makkai Sándor íróról emlékeztek meg. A tiszteletteljes eseményen Tősmagi Klaudia, a KRK Központi Általános Iskola diákja idézte fel az erdélyi író életét és egy részletet olvasott fel az író Miért? című írásából, majd a tagok egy-egy szál virágot helyeztek el az Erdélyi Csillagok Fájánál. A rózsákat díszítető szalagokon Makkai regényeiből vett idézetek voltak olvashatók. A megemlékezés végén a jelenlevők közösen énekelték el a székely himnuszt.

A méltatlanul elfeledett nagyszerű íróról kevesen hallottak. Idén, az egyesület által szervezett 15. Klasszikus Erdélyi Magyar Irodalom Kárpát-medencei Prózafelolvasó Versenyen regényéből, a Táltoskirályból készültek fel a középiskolások. Az egyesület ezzel a gesztussal is tisztelegni kívánt a református író előtt.

Makkai Sándor élete:

1890. május 13-án született Nagyenyeden. Atyja Makkai Domokos, a Bethlen Kollégium tanára volt, anyja Nagy Róza. Tizenhárom testvér közül a legfiatalabb. Elemi iskoláit Nagyenyeden és Kolozsvárt végezte, gimnáziumi tanulmányait Kolozsvárt, Nagyenyeden és végül Sepsiszentgyörgyön, ahol jeles eredménnyel érettségizett.

1908-1912 közötti években a kolozsvári theologiai főiskola s ezzel egy időben a kolozsvári tudományegyetem hallgatója volt. Már teológiai évei alatt kitűnt szónoki képességeivel. A szabadság vallása és A márciusi eszmény címen elmondott ünnepi beszédei nyomtatásra kerültek.

1912 decemberében Böhm Károly filozófiaprofesszor atyai irányítása alatt a kolozsvári tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett pedagógiából, filozófiából és esztétikából cum laude eredménnyel, amelyet a teológiai tanulmányaival párhuzamosan végzett el.

1912. július 1-től két hónapig segédlelkészként szolgál szülővárosában, Nagyenyeden. Kibontakozó igehirdetői karakterével megnyerte a gyülekezet figyelmét és érdeklődését.

1912. szeptember 1. - 1915. október 31. között püspöki kinevezéssel kolozsvári középiskolai hitoktató lelkészként szolgál az állami tanító-és tanítónőképző intézetekben és a velük kapcsolatos gyakorló elemi iskolákban.

1913 nyarán házasságot kötött Borsay Margittal, Borsay Samu nagyenyedi zenetanár lányával. Két fiúgyermekük született: László 1914-ben, Sándor 1916-ban.

1914 júniusában református lelkészi oklevelet szerzett jeles eredménnyel. Ravasz László meghívására a Református Szemle munkatársaként írja tanulmányait.

1915. november 1-től két éven át vajdakamarási (Kolozs m.) rendes lelkipásztori és a kolozsvári református theologiai főiskolán vallástanítás-tudományi előadói szolgálatban volt. Vajdakamarási élményeit írja meg a Holttenger című társadalmi regényében.

1917. szeptember 1-től rendes tanári meghívást kapott a megüresedett sárospataki theologia gyakorlati theologiai tudományok tanszékére.

1918. szeptember 1. - 1926. április 17. között a kolozsvári református theologiai főiskolán a rendszeres theologiai tudományok nyilvános rendes tanára.

1921-ben Tavaszy Sándorral és Csíky Istvánnal megalapítja a Vécsi Szövetséget.

1922-1924 között a kolozsvári református főiskola igazgatója.

1922-1926 között az erdélyi református egyházkerület püspökhelyettes főjegyzője. Az Ördögszekér című regényének 1925-ös kiadása püspöki választása előtt nagy egyházi, közéleti vihart kavart.

1926. április 17-én erdélyi református püspökké választják. Az egyházkormányzói tevékenységét bibliaiskolák, istentiszteleti rendtartás, magyar és egyházi iskolák megmaradásáért és alapításáért folytatott küzdelem, református kórház megteremtése és a Trianon utáni kisebbségi sorsba került társadalom minden fájó sebe és hiánya iránt érzett felelősség és féltő szeretet jellemezte. A püspöki évtizedben fejti ki egyre népszerűbb irodalmi munkásságát is. Regények és tanulmányok sora kerül ki tollából, többek között: Táltoskirály, Sárgavihar, Magunk revíziója, Magyar fa sorsa.

1936. május 15-én meggyengült egészségi állapota miatt püspöki állásáról lemondott, Magyarországra költözött. Expatriálása felkavarta az erdélyi közéletet. Nem lehet című írásában a kisebbségi sors lehetetlenüléséről ír, ennek megható kifejtése Reményik Sándorral való levelezésében követhető. Gróf Bánffy Miklós főgondnok az egyházkerületi közgyűlés nevében a Református Szemlében is megjelent megindító beszédében vett tőle búcsút.

1936. június 3-án, Varga Zsigmond debreceni professzor, hűséges barátja készíti elő a debreceni tudományegyetem református hittudományi karára történt meghívását. A pasztorális theológia nyilvános rendes tanáraként 1936. július 21-én tett esküt.

1937-ben Corvin Koszorúval tünteti ki dr. Hóman Bálint kultuszminiszter.

1939-ben és 1941-1942-ben a kar dékánja, az ezeket követő években prodékánja volt. A debreceni volt egyházközségnek, majd a debreceni nagyerdei egyházközségnek presbitere, a tiszántúli egyházkerületnek tanácsbírája, a református egyetemes konventnek missziói előadója, a magyar református egyház zsinatának és zsinati tanácsának rendes tagja. Szépírói megmutatkozásaként jelent meg a Mi Ernyeiek, Szép kísértet, Szabad vagy önéletrajzi ihletésű regénytrilógia, valamint a Magyarok csillaga történelmi regény.

1945-ben a Tudománnyal és fegyverrel című könyvéért perbe fogják háborús és népellenes bűntett vádjával. A népbírósági tárgyalásra írt védőbeszédét alátámasztják tanítványai tanúságtételei. A vádak alól felmentik.

1948-ban részt vett az állam és a református egyház megegyezését előkészítő tárgyalásokban és a megegyezésnek a református zsinat általi elfogadásában, mint missziói előadó pedig a megegyezés gyakorlati keresztülvitelének a gyülekezetekben való munkálásában.

1951. július 19-én, 61 éves korában visszatért teremtő, kegyelmes Urához.


A szalagokon a következő Makkai idézetek olvashatók

"Én csak magam vagyok, de sohase egyedül. Tele vagyok az egész világgal."
Makkai Sándor: Táltoskirály

„Nincs többé széthúzás ... mert különben nincs többé magyar nemzet!”
Makkai Sándor: Magyarok csillaga

"Megtaláltam őket. Sokan voltak. Bátor, kemény nép voltak. Magyarok voltak."
Makkai Sándor: Táltoskirály

"A nagy vagyon kötelességeket ró rátok. Ország, nemzet javára kell megtanulnotok felhasználni. "
Makkai Sándor: Ördögszekér

"A kisebbségi sors nem politikai lehetetlenség, ... hanem erkölcsi lehetetlenség."
Makkai Sándor: Nem lehet

"Kolozsvárt mindenki(nek) ... olyan vidáman járt a szája ... Így láttam, hallottam, éltem át gyermekkorom elragadó Kolozsvárját."
Makkai Sándor: Örök Erdély

"Megálljatok! ... A templomot újra kell építeni ... újraépítem! Itt maradok."
Makkai Sándor: Megszólalnak a kövek



Fényképek: Dr. Döme Ottó




 
Erdélyi Csillagok Irodalmi Egyesület © 2013-2020
Eddig 169063 látták a honlapunkat.

2020. július 4.

1931. július 04., 89 éve:
VI. helikoni találkozó megnyitója.

1941. július 04., 79 éve:
Elmaradt XV. helikoni találkozó.

***