Emlékezések

Az aradi 13-ak utolsó mondatai...

Leiningen-Westerburg Károly:
A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.

Damjanich János:
Legyöztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.

Török Ignác:
Nemsokára Isten legmagasabb ítélöszéke elé állok.
Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.

Aulich Lajos:
Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam.
És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.

Vécsey Károly:
Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.

Lázár Vilmos:
Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa?
Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke
és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.

Dessewffy Arisztid:
Tegnap hösök kellettek, ma mártírok...
Így parancsolja ezt hazám szolgálata.

Nagy-Sándor József:
De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben.
Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hössé, igaz emberré, jó katonává tett.

Knézich Károly:
Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok.
Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.

Schweidel József:
A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár.
Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.

Kiss Ernö:
Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicsö szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.

Láhner György:
Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon.
És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.

Poeltenberg Ernö:
Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.